Hisztizik a gyerekem

Mea culpa, eltűntem némaságba búrkolóztam, de most mégsem erről fogok írni nektek. Az élet mostanában nagy kihívások elé állított és ebben a sokféle kívül-belül vívott harcokkal dúsított fronton kellett helyt állnom nemcsak a magam számára, hanem a gyermekem előtt, jelen lennem, megértéssel, odaadással, és még azzal a jó kis játékossággal, melyet az adott helyzetben az… Tovább »

Kezdődnek az ünnepeket megelőző készülődések, sötét is van, beállít a téli hideg, kevesebb a napsütés, fáradnak is a gyermekeink, és nyilván mindannyian így vagyunk ezzel, ezért a hatás-ellenhatások állandó körforgásában nehéz jelen lenni. Saját magunk számára is az, nemhogy mások számára. Ám mégis, felemelő és jó érzés megadni gyermekünknek a türelmet, az elfogadást, a megértést,… Tovább »

Szerencsés alkat vagyok… nem pánikolok a bajban. Persze később aztán eljön a pillanat, mikor ez az óriási feszültség valahol kijön, legtöbbször egy nagy sírásban. Erre majd aztán használhatok egy jó hallgatópározást, ejj milyen jól tud esni egy lélektisztító, felemelő, hegyeket megmozgató, megértéssel meghallgatott sírás! Nos ez még előttem áll, mert még távolról sincs vége. Még… Tovább »

Összességében állíthatom, hogy evés tekintetében nem annyira problémás a gyermekem, de talán köszönhető ez a sok játékosságnak, illetve annak, hogy semmit nem erőltetek. Ettől függetlenül, nálunk is szinte mindennapos eset, mikor valamit nem kér, nem akar megenni, vagy épp ez se jó, az se jó. Igaz, ami igaz, ez utóbbi, mikor semmi nem felel meg,… Tovább »

Arról már írtam több bejegyzésben, hogy mit tegyünk “magunkkal”, mikor szakad a cérna, mert a gyermek nyavalyog, hisztizik. Most szeretném bemutatni, hogy mi is áll az ilyen viselkedés mögött, és hogyan segíthetünk nekik. A gyermekek alapvetően, szerető (szeretetre vágyó és szeretetet adni vágyó), együttműködő, tanulni vágyó, érdeklődő, nyitott teremtmények. Ne ingassátok a fejeteket, mert tényleg… Tovább »

Mikor szülővé válunk, nem is gondolnánk, mennyi nehézséggel szembesülünk ebben a kívülről sokszor oly könnyűnek tűnő feladatban. Nem is beszélve arról, hogy a mai világ és társadalom nem éppen támogató a szülői lét és a gyermeknevelés irányában. Ilyen körülmények között is arra törekedünk, hogy a család minden tagja számára a legjobbat nyújtsuk, a gyermekek virágozzanak,… Tovább »

1. történet Viszonylag késő volt már, mi is végeztünk a sétánkkal, lassan kezdtünk búcsúzni a parktól, a hintától, de valami megállított minket. Egy család közeledett, két kisfiú és szüleik. A fiúk kb. 3 és 4 évesek, a nagyobbik futóbringával tepert körbe a parkon, ügyesen, egyedül, míg a másik ügyetlenül, láthatóan még teljesen kezdőként egy pedálos,… Tovább »

Gyakran érezzük magunkat így, a gyermeknevelés rögös útján. Hatalmas a feladat, nagy a teher, és lássuk be a mai társadalom, rohanó világ, óriási elvárások, a több fronton elvárt megfelelés… hát nem könnyíti meg a szülők dolgát. Gyakran érezzük, hogy befuccsoltunk, nem megy tovább, de ezt a lantot bizony nem tehetjük le! A rossz hírem az,… Tovább »

Egy szoros kapcsolódással, jól eltöltött, aktív, programdús, délelőtt végződése… Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mennyire jól tudják gyermekeink kifejezni azt, hogy kapcsolódásra van szükségük, a “semmi se jó” érzést (jól mintázza ezt Szepes Mária Pöttyös Panni az óvodában könyvében a Másholország fejezet). No főleg egy jól eltöltött nap után! És ilyenkor mi szülők elégedetten önmagunkkal, és… Tovább »

Egy kedves ismerősöm azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy mit tegyen, hogy egyen a gyermeke zöldséget. Azt hiszem, sokan ismerik ezt a problémát, valamilyen formában mindenképpen találkozik minden szülő az evéssel kapcsolatos nehézségekkel. Legyen szó a túl kevés, vagy túl sok evésről, vagy bizonyos ételeknek való ellenállásról, mint zöldség, vagy gyümölcs, vagy éppen hús. Esetleg… Tovább »