Hisztizik a gyerekem

Egyszerűen csak jó érzés jelen lenni számára…

Kezdődnek az ünnepeket megelőző készülődések, sötét is van, beállít a téli hideg, kevesebb a napsütés, fáradnak is a gyermekeink, és nyilván mindannyian így vagyunk ezzel, ezért a hatás-ellenhatások állandó körforgásában nehéz jelen lenni. Saját magunk számára is az, nemhogy mások számára. Ám mégis, felemelő és jó érzés megadni gyermekünknek a türelmet, az elfogadást, a megértést,… Tovább »

Szeparáció… azaz ovis beszoktatás nehézségei…

Nem véletlenül hallgattam a témában az elmúlt hetekben, egrészt látni akartam, hogyan haladunk, másrészt kb. két hete komoly nehézségekbe ütköztünk, így erősebb fókuszt igényelt részemről is a probléma mélyére ásás, illetve az eszközök megfelelő használata abban, hogy előreléphessünk. Ma tettünk egy nagy lépést, és ezt szeretném megosztani veletek, hogyan jutottunk el ide, aztán a továbbiakat… Tovább »

Bicikli tanulás… “hagyományos” nevelés vs kapcsolódó nevelés

1. történet Viszonylag késő volt már, mi is végeztünk a sétánkkal, lassan kezdtünk búcsúzni a parktól, a hintától, de valami megállított minket. Egy család közeledett, két kisfiú és szüleik. A fiúk kb. 3 és 4 évesek, a nagyobbik futóbringával tepert körbe a parkon, ügyesen, egyedül, míg a másik ügyetlenül, láthatóan még teljesen kezdőként egy pedálos,… Tovább »

Nem kérek semmit, csak valami mást! És most rögtön akarom!

Egy szoros kapcsolódással, jól eltöltött, aktív, programdús, délelőtt végződése… Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mennyire jól tudják gyermekeink kifejezni azt, hogy kapcsolódásra van szükségük, a “semmi se jó” érzést (jól mintázza ezt Szepes Mária Pöttyös Panni az óvodában könyvében a Másholország fejezet). No főleg egy jól eltöltött nap után! És ilyenkor mi szülők elégedetten önmagunkkal, és… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!