Pusziláda újratöltve

Azaz néha fel kell dobni a rutint

Korábban írtam már a pusziládáról, arról az eszközről, melyet bárhol bármikor elővehetünk egy gyors feszültségoldásra. Csodafegyver, ám néha vinni kell bele még egy kis kreativitást, kergetőzést, játékosságot, és főleg sok türelmet, mert a rutinnal, vagy a feszültségek növekedésével, illetve a kor emelkedésével egyre nehezebb áttörni a falakat.

Emlékeztetőként, a pusziláda, vagy puszizsák az az eszköz, melyet a gyermek kinyithat valamely varázsigével, vezényszóval, vagy kinyílhat magától egy titokzatos gombnyomásra, pl. egy hisztis hangvétel, egy ütés, rúgás, hangszín. Ám ami még ennél is fontosabb, hogy legyen egy záró vezényszó, hogy a gyermek megálljt parancsolhasson, érezhesse az erejét, le tudja állítani. Természetesen ez nem jelenti a hiszti végét, akkor újranyílhat a láda.
Korábbi bejegyzésem a pusziládáról.

A pusziláda a legtöbb esetben jó eszköz a kapcsolódáshoz, de bizony már nem egy olyan esetben volt részem, ahol úgy éreztem, hogy a hatékonyság jegyében kicsit fel kell turbózni ezt az eszközt.
Így most bemutatok néhány ötletet, melyekkel sikerült még több kacagást kihozni a gyermekemből feszült helyzetekben:

A beragadt puszik
Az ötlet akkor jött, mikor a kislányom szinte azonnal zárta a pusziládát, és folytatta az érzelmi mellékvágányon. A puszik hiába repkedtek, hiába próbáltam kitartóan újra és újra elérni őt, a záró varázsige azonnal megszólalt. Türelmem elvesztése helyett gondolkodni kezdtem, majd eszembe ötlött, hogy egy jó grimasz, vagy valami talán segíthet, de mégis hogyan?
Az ihlet hirtelen jött, a vezényszó pillanatában éppen cuppanó puszi adta az ötletet, hogy úgy maradjon a szám. Így csücsörítő szájjal panaszkodni kezdtem, hogy az a puszi bizony beragadt és nem tud se ki-, se bejutni, és segítsen nekem, nyissa ki a ládát, mert így nem maradhatok. Van eset, hogy kicsit tovább tart a feloldás, de mindig jön, ha bevetek pár ötletet, hogy fogok így vacsorázni, fogat mosni, stb. Szép lassan nagy muri kerekedett ebből, mert győzködni kellett a gyermeket csücsörítő szájjal. Itt aztán szárnyalhat a fantázia, mert a puszik újra és újra bentragadhatnak, és mindig másként, más grimasszal, más hangon. a vége persze itt is nagy kacagás 🙂

Állatforgatagos pusziládák
Az ötletet a mókuspuszi adta. Miért ne lehetne mindig más puszival puszilgatni a gyermeket. Kinyílik a pusziláda, és előkerülnek furcsábbnál furcsább puszik, cápapuszi, oroszlánpuszi, cicapuszi, kutyapuszi, pacipuszi, csacsipuszi, madárpuszi, halpuszi, stb. Itt mindenkire rábízom, milyen hanggal, szájformával, foggal, dörgölőzéssel, susogással fejezi ki az adott puszit.
Nálunk ez már úgy működik, hogy a gyermek az adott pusziládát nyitja, vagy zárja. persze néha a huncut puszikák összekeverednek, vagy véletlenül egy láda nyitva marad.

Vak pusziláda
No itt aztán lehet ügyetlenkedni, és hát gyermekeink önértékelését nagyban segíti, mikor azt látjuk, hogy mi magunk is tökéletlenek vagyunk, hibázunk, orra esünk. A képlet igen egyszerű, valahogy sose találjuk a célpontot, így lehet falat, ajtót, bútort, táskát, háziállatot, játékot, stb puszilgatni, közben elbotlani, nekimenni falnak, ajtónak, bútornak, és hang után keresni az igazi célpontot, lehet közben játékosan jajjgatni is. A kacagás mellet azért egy-egy sikeres puszi is elcsattanhat.

Rosszul célzott puszik
Ez egy kicsit a vak puszi ládára hasonlít, de itt az a lényeg, hogy sose találjuk el a célzott testrészt. Például a gyermek hasát szeretnénk puszikkal elhalmozni, és ezt a szándékot ki is fejezve, közelednek a haspuszik, ám mindig máshová jut, és persze azok a puszik nem elégedettek:

• fejére: “fúj, mi ez a szőrös, ez nem lehet a hasa! az finom pihe-puha lágy tapintású!”
• talpára: “jujj mi ez a büdi, koszos pocak? de hisz ez nem is a pocak!”
• csontosabb testrészekre: “ejnye, hát milyen csontos ez a hasacska”
• popsira: “hűű de pihe-puha! megvan a pocak! no de mi ez a büdike! ajjajj! hiszen ez a popsija!”
• stb.

Lehet még fokozni, ha van ötletetek, örömmel venném, ha megosztanátok velünk 🙂

Egy jó tanácsot azért adnék: feszült gyermekekkel, akik esetleg épp csapkodnak, mérgesek vigyázzunk, óvatosan, de határozottan kapjuk el a hadonászó kezecskéket!
Akkor puszira fel!