Némaság…

Mea culpa, eltűntem némaságba búrkolóztam, de most mégsem erről fogok írni nektek. Az élet mostanában nagy kihívások elé állított és ebben a sokféle kívül-belül vívott harcokkal dúsított fronton kellett helyt állnom nemcsak a magam számára, hanem a gyermekem előtt, jelen lennem, megértéssel, odaadással, és még azzal a jó kis játékossággal, melyet az adott helyzetben az ég tudja miből merítettem, honnan is jött a kreativitás, az önuralom. Persze nem jött mindig, és ahogy az élet mindig gondoskodik róla, hogy elénk hozza azt, ami előrevisz, mégha az sokszor az adott helyzetben akadálynak tűnik is, ezúttal is megkaptam a magam kis “büntetését”, melynek hatása áldás volt. Persze minden nézőpont kérdése. 🙂

Az én kis áldásom nem volt más, mint egy jó kis hangtalan állapot. Egy nehéz rekedtséggel indult, melyben odáig jutottam, hogy minden szó kimondása fájdalommal járt, végül pedig a teljes hangtalanság állapotába kerültem néhány napig. Na ebből jöjjünk ki jól, hogy közben évvégi hajtás, gyermek ovis programok, összejövetelek, de enélkül is a puszta helyzet, hogy egy 4,5 évessel hangtalanul létezni… gondolom, nem szükséges kommentálni. Mindezenközben a hangtalanság maga olyan állapotot jelentett a számomra, melyet boldogan fogadtam be, és szívem szerint 1-2 hétig ellubickoltam volna egy némasági fogadalomban, de egy világra megnyíló folyton kérdező, érdeklődő, egészséges kiváncsisággal bíró gyermekkel, főleg, hogy létezésünk fontos alapeleme a mesélés és az éneklés… nos mélyre kellett nyúlnom a kreativitásom zsákjába, hogy megoldjuk. Olvasni ugye nem tud, tehát a fontos üzeneteket így nem adhattam át. Mutogattam, néha súgtam (mondanom sem kell, hogy ilyenkor ez a legrosszabb), de az igazi ötletet a helyzethez maga a gyermekem adta. Ösztönösen belehelyezte magát az állapotomban, és ő is elkezdett mutogatni. Nem kellett messze mennünk a dologban, hiszen babakorában babajeleltünk, továbbá a babás jóga egy fontos eleme a mondókázás és az ölbeli játékok, ezeken belül a mutogatós, kézzel eljátszós játékok, szóval elő lehetett venni ezt a jó kis összekapcsolódós, játékos módszert a kommunikációnk fejlesztésére.
A kreativitás itt sem vette ki a szabadságát, a gyermekem is elképesztő, minden porcikát bevető jeleket talált ki az egyes helyzetek demonstrálására, jómagam pedig visszarepültem vele a gyermeki állapotba, ahol olyan könnyedén oldjuk meg a stresszes helyzeteket, ahol egy konfliktust nem elkerülünk, hanem szembemegyünk vele, ahol a problémák felett nem hunyunk szemet, hanem megnyílunk rájuk, és elébe vágunk. A kommunikáció egy újabb formáját fedeztem fel, pontosabban fedeztem fel újra, hiszen ez bennünk van.
No és természetesen kerekedett ebből új játék, új gyermekidős program, és számomra pedig új feszültség levezető eszköz, mégpedig:

• néma játék
• grimaszolós játék
• táncparádés, balettozós játék (így mondunk mesét)
• megnémult mérges mami játék 🙂 (ennek lényege, hogy eljátszuk, mikor stresszes, vagy ideges vagyok, és egyszercsak elmegy a hangom, és nem tudok többé mérges, emelt hangon beszélni. Ilyenkor tátogok mérgesen, de nem jön ki hang a számon, majd lassan átváltok, kedves, megértő, együttműködö, segítő mamivá, és akkor egyszercsak visszatér csilingelő énekhangom – nem, nem áldott meg ilyennel az ég, hanem eljátszom)
• és ez utóbbi adja az ötletet a legújabb feszültség-levezetésre, mely segít a stresszes helyzetekben felülkerekedni önmagamon, és nem megemelni a hangom, mikor robbannék, egyszercsak “elmegy a hangom”. Ilyenkor hangtalanul kimérgelődöm magam, ez pedig elég vicces érzés, más oldalról röhejes, ugyanakkor kifejezem az érzelmeimet, bár hangtalanul, de így a szavak nem okoznak kárt, és szépen megnyugszom, sőt egy újabb kapcsolódásra ad lehetőséget, és jó nagy nevetésre. A gyermek ebbe belekpcsolódik, és máris egy muris néma-jelenet válik belőle, sok mimikával, gesztikulációval, no és hát a gyermekeink utánzókészsége itt sem vall kudarcot, a tükör, melyet állít éles 😉

Ez utóbbit eddig egyszer sikerült tesztelni, próbáljátok ki, várom a visszajelzéseket!

Jó kapcsolódást! Szép, játékos utolsó napokat ezévre!