Gyakran kapok olyan visszajelzést, hogy mennyire jó, hogy én ilyen játékosan tudom kezelni a sokszor kényes helyzeteket, mennyire jó lenne, ha ők is képesek lennének erre. Nos mindazok számára, akik megtorpannak, és ámulava nézik, hogyan lehet játékosnak lenni, jó hírem van. Ez bizony tanulható!
Hogy bátorítsalak benneteket, elárulom, hogy én szigorú, tekintélyelvű nevelésben részesültem, a szüleim soha nem alkalmaztak játékosságot, tehát nem a gyermekkoromból hozom ezt a képességet. Mindig is túl komolynak tartottam magam, sose voltam egy könnyen ellazulós ember, a saját dolgaimat ritkán tudtam játékosan, könnyeden venni.
Hirtelenharagú, hangos családban nőttem fel, a nyugodt, türelmes helyzetkezelést csak hírből ismertem.
Persze lehet, hogy éppen ezek a dolgok vezettek el oda, hogy megtanultam türelemmel, játékossággal kezelni a gyermekem, de a hangsúly a “megtanuláson” van.
A türelem tanulható, elhatározás és gyakorlás kérdése. A testünk annyi lehetőséget nyújt számunkra, hogy képesek legyünk visszafojtani és kiereszteni a bennünk erősödő nyomást, a légzés, a mozgás, valamilyen hang kiengedése (ezekről írtam korábbi bejegyzésekben, hogyan kerekedjünk felül magunkon, lépjünk túl a dühünkön).
Persze nagyon fontos az is, hogy találjunk időnként magunknak saját időt. Egyedülálló anyaként, nagyon is jól tudom, hogy erre sokan nem tudnak lehetőséget találni, illetve én úgy mondanám, nehezen. Én megtanultam értékelni azt a picit, ami sokszor nagyon kevés, de mégis az enyém, és ettől máris megkönnyebbültem. Találjatok ti is magatoknak egy negyed órát valahol, a házimunka megvár, vagy alhatsz ennyivel kevesebbet, mert a magadra szánt idő úgyis a pihenésed, a lelked megnyugvását segíti.
Ha megtanulod használni a légzésed, kontrollálni a nagynyomású gőzt magadban, találni egy nyomáscsökkentő szelepet, legyen az légzés, mozgás, ugrálás, egy pozitív gondolat, vagy a gyermeked szerető, mosolygós ölelésének képe, egy vicc, ami megnevettet, vagy a gyermeked ügyetlensége, melyet magad elé képzelve máris másként tekinthetsz rá, kicsinek, törékenynek láthatod őt, olyannak, akinek még kell a segítő kéz, máris könnyeden tudsz túllendülni a türelmetlenségen. Csak helyezd üzembe magadban ezt a képességet, gyakorold, és tedd aktívvá. Ne legyenek túl nagy elvárásaid magaddal szemben, légy türelmes magadhoz is!
A játékosság… ez is tanulható, gyakorolható. Kezdd azzal, hogy ötleteket gyűjtesz. Ne bizonytalanítson el mások kreativitása, csak kezdd el használni a világháló, vagy a nyomtatott irodalom kincstárából gyűjtött ötleteket, aztán jönni fognak a saját ötleteid is. Figyeld a gyermekeket, hogyan játszanak, engedd átadni magad a gyermeki egyszerűség érzésének, csodálatos, lebegő világba kerülhetsz. A játék felemelő és jó, elterel a vállunkon súlyosan nehezedő gondolatokról, és sokszor olyan könnyeden adnak megoldást a lelkünket örlő kérdésekre is. Amint sikerül átadnod magad ennek a játékosságnak, megérezheted az erejét, hatékonyságát, nem is beszélve arról, hogy mennyivel könnyebb a saját lelkünknek is az, hogy nem méreggel, fenyegetéssel, megvonással, egyezkedéssel, lekenyerezéssel kell a gyermeked rábírni a szófogadásra, hanem egy könnyed játékkal, a hab a tortán pedig az, hogy ezzel össze is kapcsolódtok, így az ő biztonságérzetét és bizalmát is erősíted.
Próbáljátok ki, valamelyik egyszerű ötletet, egy olyan helyzetben, amivel mostanában nehezen küzdötök meg, öltözés, reggeli indulás, játszóról hazaindulás, evés, stb. Ha elakadsz, és úgy érzed nincs ötleted, oszd meg velünk itt, és tartunk ötletbörzét.
Játékos napokat kívánok!
Kommentek