Íme a blogom első, szívemhez szóló üzenete. Mikor ilyen visszajelzéseket kapok tréningekről, vagy támogató csoportból, felderül a szívem, de mikor ezt a levelet kaptam, szinte elsírtam magam örömömben.
Köszönöm ennek az édesanyának, hogy megengedi, hogy közkinccsé tegyem a levelét, és remélem többen kedvet kaptok!
“Nemcsak elolvastam a blogodat, hanem két dolgot a blog olvasása után máris elkezdtem az életünkbe becsempészni. A játékidőt, és a maradó hallgatást. A játékidő zseniálisan bevállt, azóta nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy nem volt teljes figyelmem a gyermekeim felé, mert noha máskor is játszom velük, de közben megkavargatom még a levest, vagy felveszem éppen a telefont, kivéve, ha néha eljutunk együtt valahova, mert akkor csakis ők vannak. De valahogy itthon ez nem így szokott lenni. És most csak ők vannak arra az időre, és én sem hullok atomjaimra, és milyen jó ez mindannyiunknak. A maradó hallgatást olvasva pedig rajöttem végre, hogy miért van bennük még némi kitörő feszültség és még meghallgatási igény, a velük eltöltött idő után is, végre ezt is tudom, és így megértőbb vagyok irányukba, nem pedig feszült. Nagyon sajnálom hogy eddig ezekről nem tudtam. Bár a személyre szóló figyelem fontosságáról tudtam, de hogy 5 perc is csodákra képes? Hm. Ezt nem gondoltam eddig…:)”
Erika, 2 gyermek édesanyja
Köszönöm Erika, hogy megosztottad ezt velem, és hogy megoszthatom ezt másokkal is!
Sok sikert a továbbiakhoz, és várom a kérdéseidet! 🙂
Kommentek