Gyakran érezzük magunkat így, a gyermeknevelés rögös útján. Hatalmas a feladat, nagy a teher, és lássuk be a mai társadalom, rohanó világ, óriási elvárások, a több fronton elvárt megfelelés… hát nem könnyíti meg a szülők dolgát.
Gyakran érezzük, hogy befuccsoltunk, nem megy tovább, de ezt a lantot bizony nem tehetjük le!
A rossz hírem az, hogy ennek jó sokáig nem lesz vége, és soha nem lesz könnyű, vagy egyszerű. A jó hírem viszont az, hogy van segítség, lehet támaszt, eszközöket találni arra, hogy mégis könnyebbé tegyük. Nekem segített, és segít, és sokaknak…
Én így hívom: Kapcsolódó, játékos, meghallgató, határszabó nevelés. Egy kapocs, melyben gyermekek és szülők érzelmi biztonságban járhatják végig a nevelés, és felnövés rögös útját. Együtt, kézenfogva.
Amit nem ígérek: nem lesz hiszti, nem lesz sírás, nem lesz nyavalygás, nem lesznek egymást tépő testvérek.
Amit viszont megígérhetek, olyan eszközök, melyek segítségével ezek a helyzetek jobban kezelhetők, megértést a gyermekeink és saját működésünkre, nyugodtabb, együttműködőbb gyermekek, és családok. És azt is, hogy nehéz az út hozzá, de megéri! Akár egyedül is 🙂
Kommentek