Ha rajtad is és rajta is nagy a nyomás, de indulni kell!

A gyermekidőben az a legcsodálatosabb, hogy bármikor bevethető, és igazán rövid 5 perc is varázslatos tud lenni, a hatása pedig azonnali!

Reggel készülődésben voltunk, picit el is aludtunk, így nem volt annyi idő szöszölni, kitalálni, elkészíteni a reggelit együtt, hát készen tálaltam. Én izgultam az aznapi dolgaim miatt, így feszült voltam. A szokásos öltözési mizériával indult a reggel, de ezen viszonylag gyorsan túlléptünk, gondoltam, hogy majd reggeli után visszatérünk rá.

Csakhogy a reggelivel folytatódott, amit tálaltam, az nem volt jó. Leguggoltam kislányomhoz, szemébe néztem, és kedves, gyöngéd hangon elmondtam, hogy ma ez a reggeli, ezt tudja megenni (hozzátenném, nem volt eltérés a mindennapi regelijeinkhez képest).

A kislányom görbülő szájjal, nyavalygós hangon közölte velem, hogy ő bizony azt nem kéri, és ment a mélyhűtőhöz, megmutatja nekem, mit akar. Ekkor már tudtam, hogy a fagyasztott meggyről lenne szó, de az bizony nem jöhetett szóba, mivel nem laktat, és nincs idő háromszor reggelizni.
Folytatódott a nyávogás, sírásba csukló hangon, de én CSAK azt akarok enni, semmi mást! És ha nem ehetek azt, akkor nekem most el kell mennem!

No itt éreztem, hogy itt bizony van egy kis feszültség, nem túl nagy, de most nincs idő sírásra, hisztire, szóval felvetettem! Akkor most 5 perc gyermekidő!
Lássuk, mit szeretnél csinálni?
A furfangos, gyermekidőben már tapasztalt kislányom közölte: meggyet szeretne enni.
Hát mit volt, mit tenni, tudva, hogy a gyermekidő minden tekintetben megváltást hoz, belementem, 5 perc meggyevésbe.

Felhúztam az időzítőt, kitettem a tálkába meggyet, megkérdeztem, 4 szemnél, hogy az 5 percnyi meggy-e. Ő azt válaszolta, hogy még kettő kell. Hát kitettem, majd leültem mellé, és élvezettel lelkesedéssel végignéztem, ahogyan fogynak lassan a jéghideg meggyszemek. Nagyon élvezte, hogy ehette, de azt még inkább, hogy együtt élveztük, hogy az milyen hideg, és piros, és vajon ebben maradt-e mag, vagy sem (saját eltett meggyünk volt, és a magozás nem mindig volt 100%-os).

Mikor megszólalt az óra, még épp az 5. meggyet fogyasztotta, és az utolsó a tálkában volt. Felkeltem, mondtam neki, hogy vége a meggyevésnek, azt fejezze be, amit elkezdett, a tálkát eltettem.

Kislányom ezitán megette majdnem az egész reggelijét, és az öltözés sem okozott gondott, nemhogy időben, de mégegy kicsit korábban is sikerült elindulnunk.

A reggeli ballábas ébredések legjobb ellenszere a gyermekidő! Hát próbáljátok ki!